Magnóliák

 Magvetés:

A magnólia fajok termése nyár végén, ősz elején érik, és a magvakat akkor kell
begyűjtenünk, amikor a termés héja felpattan és a színes magköpennyel fedett magvak láthatóvá válnak. Annak érdekében, hogy a magok ne essenek a földre, érdemes a termést körbekötni (pl. egy zacskóval), még mielőtt az felnyílna. 
A magnólia magvakat három réteg borítja. A külső színes, olajos húsos, réteget képez. Ezen belül egy kemény borítást találunk; ez a külső maghéj amely mechanikai védelmet nyújt az embriónak. A legbelső borítást egy vékony membrán jelenti; ez a belső maghéj. A magköpenyt el kell távolítanunk a magról, különben csak nagyon elhúzódó csírázást kapunk.
A magokat 2-3 napig vízben áztatjuk. Ezután átpréseljük a magvakat egy nagy szemű szitán. A külső burkától eltávolított magvaknál ügyeljünk, hogy azok ne száradjanak ki. A tavaszi vetés előtt érdemes a magvakat még egyszer átmosni, hogy a külső burokból ne maradjon olaj a magvakon. A magvak ugyanis hajlamosak az elfekvésre, néha 3 évre is szükség van a csírázásig.
A magvakat vethetjük ősszel is, bár ez csak a melegebb klímájú helyeken ajánlott. Mindig fontos, hogy a vetéshez használt közeg jó vízelvezetésű legyen.  Érdemes a magvakat nedves tőzegben (4 rész tőzeg, 1 rész mag arányban) rétegezni, majd ezt a „keveréket” polietilén zacskóban, hűtőszekrényben 0,5 – 4,4 °C-on 2 - 4 hónapig a vetés előtt tárolni. A tárolás előtt jó, ha a magvakat fungicides vagy klóros vízben megmossuk. A vetést 20 - 30 cm sortávolságra, 0,6 cm mélyre végezik. A magvak 18 - 24 °C-on csíráznak. A kis növényeket az első valódi levelek megjelenése után lehet átültetni. A magoncok az első nyáron félárnyékos védelmet igényelnek. A magról szaporított magnóliák többsége csak 10 - 15 vagy akár 25 év múlva hoz először virágot. Az is gyakori jelenség, hogy a virágzás első pár évében eltérő méretű és színű virágot hoznak.

Bujtás

A bujtás sokáig a magnólia szaporítás egyik legfontosabb módja volt. A bujtás legnagyobb előnye, hogy a növények saját gyökéren vannak, így nem léphet fel inkompatibilitás, és a dugványnál gyorsabban fejlődnek.
Két időpont alkalmas a bujtásra: augusztus vége – szeptember eleje és március – április. A nyár végi-kora őszi bujtásnál az azévi hajtást bujtják le úgy, hogy a föld alá kerülő részről eltávolítják a leveleket. A bujtás mélysége 10 cm. A gyökeresedés két-két és fél évig tart.
A tavaszi bujtásnál az előző évi vesszőt hajlítják le. A rá következő tavasszal leválasztják az anyanövényről, és novemberben szedik fel. Mind a két esetben jó hatással van, ha a lehajtott vesszőket a talaj felszíne alatt bevágjuk vagy megsebezzük. A bevágott nyelv alatt szórjuk be a bujtványt  gyökereztető hormonnal. Az anyanövényeket a bujtványok kitermelése után egy évig hagyjuk pihenni. 
Használnak még légbujtást is – ezt szintén a kínaiak fejlesztették ki -, azon magnóliáknál, amelyeknek nincsenek talajközeli ágai. Itt a sebzést serkentőszeres tőzeggel veszik körül. Ennek a módszernek megvan az az előnye is, hogy a növény felfelé nő, és nem kell karózni.
Az általában bujtással szaporított fajták a következők: Magnolia delavayi, Magnolia denudata, Magnolia grandiflora, Magnolia hypoleuca (Magnolia obovata), Magnolia stellata és fajtái, Magnolia wilsonii.

A magnólia kiváló kerti növény, ha az igényeinek megfelelő savanyú talajt és védett napos fekvést biztosítjuk. A korán virágzó fajták érzékenyek lehetnek a fagyra. Házfal védelmében, ahol a fagyoktól és hideg szelektől védve van, jól érzi magát.